|
 |
A Jungfrau-t az Alletsch gleccser felszínén a legkönnyebb megközelíteni,
ezért amint elértük a több mint 20km hosszú gleccser alját, felmásztunk
rá és így folytattuk utunkat. Életünkben először voltunk gleccseren,
ami bizonyos velszélyeket rejt. Elég csak egy kicsit esni és a
gleccser durva felszíne egyből felsérti a bőrt. Íme a sebesült
hős, aki már félig beleesett egy gleccserspaltniba, de aztán egyedül
kimászott (vagy legalábbis ki tudott volna mászni egyedül akkor
is, ha nem segítünk neki, illetve valójában bele sem esett, csak
kicsit megcsúszott). |
 |
Igaz, hogy a gleccserpatakok jéghidegek, de egésznapos izzadás
közben az emberet nem érdekli, és csak a felfrissülést keresi.
Így aztán hiába volt a megközelítheto rész a a gleccser végétol
csak kb. 50 méterre, úgy éreztem, meg kell fürdenem... |
 |
...és Dani is. |
 |
A csúcshoz közeledve a gleccseren megszaporodnak a spaltnik,
ezért a gleccser helyett a gerincen kell továbbhaladni, de ez
sem olyan egyszeru: kötél, biztosítás, lógás. A kép alján látható
kötél majdnem függőlegesen lóg. Felesleges leírnom, ki lóg rajta. |
 |
Egy-két lógaszkodás után végül megérkeztünk a csúcsra. A háttérben
a fejem felett a Mönch, balra hátul pedig az Egger látható, ha
pedig lenézünk arra, amerrol jöttünk... |
 |
... az Alletsch gleccser - Európa leghosszabb gleccsere. |
 |
Visszafelé már villámgyorsan haladtunk és egyik gleccserspaltnit
a másik után ugrottuk át - és nagyon élveztük. |
|
