Mivel Dani, 4000-es mászótársam augusztusban éppen Svájcban
volt, én is kihasználtam a belgiumi hosszú hétvégét (augusztus
15-18) és Genfbe utaztam egy újabb hegyi kalandra. A Monte Rosát
akartuk megmászni, mely néhány, az olasz-svájci határon elhelyezkedo
csúcs együttese. E csúcsok közül a legmagasabbnak és egyben
Svájc legmagasabb pontjának, a Dufourspitzének a megmászása
volt a fo cél, egyébként pedig annyit akartunk mászni, amennyi
csak a 3 napba belefért.
A Monte Rosára egy Zermatt nevű falúból kell indulni, mely
egy észak-déli irányú völgy déli végén fekszik. Zermatt, mely
gyönyörű, de sajnos tele van túristával több dologról is híres:
ez Európában a legdélebbi németajkú település, megtalálhatóak
még benne az ősi svájci falusi építőmüvészetre oly jellemző,
falábakon és kőkorongokon álló és kőlapokkal fedett házak, melyek
védelme érdekében a falúba tilos behajtani robbanómotoros járművekkel,
úgyhogy a szállítást annak egész területén elektromos járművekkel
végzik és a falút kizárólag a Zermatt vasúton lehet elérni,
mely monopol helyzete tudatában 16 svájci frankért veszteget
egy oda-vissza jegyet az 5km-es szakaszért.
Zermatt még egy dologról híres. "4000-esek"
(4000 meternél magasabb hegyek) veszik körül. Ezek közül
leghíresebb a Matterhorn
sajátos, összetéveszthetetlen formájával.
Bizony, nekünk is tetszett és, noha nem ez volt uticélunk,
első napunkon sok különböző pontról megcsodálhattuk minden
lehetőséget megragadva, hogy ilyen háttér előtt fényképezkedjünk.
Nagyszerűen mutat és olyan benyomást kelt, mintha Dani a Matterhornnal a háttérben
csak egy maket volna.
Tovább élveztük a
Matterhorn látványát,
de hamarosan egy
újabb látvány ragadta
meg figyelmünket ...
Egy nyergen keresztül elértük a Monte Rosa gleccserének
völgyét és a völgy vastag függő gleccserekkel teli északi
falával találtuk magunkat szembe. Vakítóan fehér volt
és gyönyörű.
Anita
a csendes lány, aki azt
állította magáról, hogy még
soha életében nem mászott
hegyet, töretlenül mosolygott és
gyalogolt, ami túrázótársaknál
ideális kombináció .
A nyergen keresztül a gleccser menti völgybe jutottunk,
ahol laza séta várt ránk alig változó magasságon: a Matterhorn
itt mögöttünk volt, még mindíg csodálatos háttérrel szolgálva...
(Látod, mire gondolok? Nem? Akkor KATTINTS
a képre!)
...de ott volt jobb oldalunkon a felénk magasodó hegylánc
...
...és a Monte Rosa gleccsere, rajta óriási tátongó spaltnik.
Ilyen látvány mellett
végül annyi fényképet
csináltam, hogy Dani türelmetlen
lett. Még előttünk volt
a gleccseren való
átkelés a Monte Rosa
házhoz. Emellett
akartuk eltölteni a
következő éjszakát
Úgyhogy továbbmentünk...
...és átkeltünk a gleccseren
amelyen póznákra kötött narancssárga zászlócskák (a kép
jobb felső sarkában) jelezték a helyes utat, nehogy valaki
eltévedjen a spaltnik közt.
Természetesen elértük a házat, ahol egy kellemes éjszakát
töltöttünk és másnap nagyon későn ébredtünk tudva, hogy
a következő nap lusta nap, melyet a jobb akklimatizáció
érdekében engedélyezünk magunknak. Ezen a napon csak kb.
900 méter szintet kellett megtennünk (az előző napinak
kb. a felét).
Röviddel a Monte Rosa ház elhagyása után elértük a gleccsert,
amely ezen a magasságon szinte mindent betakar. A spaltnik
miatt fel kellett venni a beülőket, de mivel a napokon
át kijárt, spaltnik közt kanyargó ösvény jól látható volt,
a helyzet nem látszott túl veszélyesnek - sokkal inkább
vonzónak.
Miután teljesítettük a betervezett 900 méter szintet,
találtunk egy helyet, amely többé-kevésbé vízszintes volt
és ahol már előttünk valakik elegyengették a havat a sátraiknak.
Nem kellett mást tennünk, mint odailleszteni saját sátrunkat
a kész sátorhelyre. A nap hátralevő része nyugodt főzőcskézéssel
és evéssel telt (mint ezt Anita kivállóan illusztrálja)
aztán este 8-kor lefeküdjünk aludni, hogy aztán másnap
„reggel" fél 2-kor elindulhassunk a csúcsra.
Lefekvés előtt volt még időnk egy kis sétára a sátortól
feljebb, hogy kicsit szétnézzünk és hogy a sátorra visszatekintve
nagyon királynak érezzük magunkat amiért ilyen szuper helyet
találtunk. Ha Te is meg akarod nézni, csak KATTINTS
a képre!
Ez természetesen még nem a túra vége volt,
de mindenesette a fényképek vége. Folytatás következik, amint
előhívattam a többi képet is. Ha nem tudsz aludni az izgalomtól,
addíg megnézheted Dani
honlapját akinek már az összes képe fent van a neten.
